Édes havazás

Vasárnap délután (délelőtt színhában volt Kópé) lementünk a cukrászdába. Halmozzuk az élvezeteket, színház is, cukrászda is. Gondoltam, ha lúd legyen kövér! Hogy én ne jussak az ilyen ludak sorsára,a süti után szánkózni is elmentünk. A közeli kis dombról számtalanszor lecsúsztunk.

Vitai Ildikó megzenésítette ezt a verset (imádom a lemezeit), ezt énekeltük:

Hajnal Anna: Szánkón

Húzza a szánkót hegynek fel,
szuszog a Jankó hegynek fel.
Siklik a szánkó hegyről le,
Ujjong a Jankó hegyről le!

De puha fehér dunna a hó!
Még felborulni is jaj de jó!
Vörös az orra, a füle ég,
szuszog a Jankó, de húzza még.

és hazudnék, ha azt mondanám nem volt jó Jankónak lenni.

A túlbuzgó szülőnek mi a jutalma? Egy zokogó gyerek, aki azt hüppögi, nem akar másnap oviba menni, mert itthon olyan jó, olyan jó dolgokat csinálunk.

Olvassunk

Tegnap megjelent Kópé a mágnestáblával és a hozzá tartozó betűkkel a napplaiban, hogy írjunk valamit. (A játék még az enyém volt. Nagyinak hála, hogy megőrizte!)
Kiraktam neki, hogy APA (ezt már ismeri), ANYA (ezt is). Majd következett volna Kópé keresztneve, de sehol sem találtuk az I-betűt. Mindent felforgattunk, pedig evidens volt, hová tűnt. Picúr szájában volt. Kiírtam azt is: KÓPÉ



- ezt még nem ismerte fel, ettől kicsit morcos is lett. Elővette a többi betűt és "írni" kezdett.



-Mi van ide írva?
-Hát olvasd el anya!
-Te olyan aranyos vagy, biztos elolvasod nekem!
-Nem vagyok aranyos!!

(Így nem tudtam meg, mit írt- Lehet, jobb is.)

Almakompót

Hogy lehet úgy felkelni, hogy almakompótot kívánunk? Nem tudom, de valószínűleg a kávé iránti igényemre hasonlíthat. Kópé ma almakompót igénnyel ébredt.
-Főzzünk kompótot! Almásat, mert annyi almánk van. Nagyon sokat hoztunk a papától.
Ez igaz is, csak az az alma már réges-rég elfogyott. Nem akartam kiábrándítani Kópét. A végén még nem kér.
Segített felkockázni az almát. Minden jobban ízlik neki, ha segíthet az elkészítésében.

Lázár Ervin napok

Lázár Ervin napokat hirdettem a gyerekeknek. Mindketten figyeltek. Picúr olyan kis édesen nézett a bejelentésemre, mintha értené. Pedig legtöbbször a esti mesénél ő már alszik.
Aztán a kezdeti lelkesedésem kissé lanyhult, mert rájöttem, sem a Négyszögletű kerek erdő, sem a Kapalba zárt lány nem igazán 4 évesnek való. Az első humorát szerintem még nem érti, unatkozott is, mikor olvastam. (félretettem és kint elolvastam magamnak) A Kalapba zárt lány története meg nekem is kissé kusza, olyan álomszerű. De a történet eleje nem rossz. Úgyhogy a végét átköltöttem.

A történet egy lányról szól, aki nem hord se kalapot, se sapkát, se kendőt. Fújhat a szél, szakadhat a hó, eshet az eső...Szóval semmilyen fejfedőt. Aztán egyszercsak a szél ráfúj egy kalapot, ami megnő és már teljes sötétségben van a lány. A kalap körülveszi és bezárja. Az a rész, amikor elkezd tapogatózni a vaksötétben és talál egy kertet, ahol gazolni kezd, na az már nálunk kimaradt. Inkább csak azt mondtam, elesett- ez benne van a mesében- és megbeszélik a kalappal, hogy ezentúl ha szükség lesz rá, hordani fogja a kalapot. (Egyszer a lány felkiált: Te rohadt kalap!- itt inkább csúnya kalapot mondok. Gondolom, néhány irodalmár szívgörcsöt kap, hogy az autentikus szöveget megváltoztattam, de nekem így jobban tetszik.)
Mindenesetre olyan jól sikerült a szöveg "átírása", hogy állandóan ezt kell mesélnem, naponta 10-szer.

Látogatás a könyvtárban

Már napok óta tervezem, hogy az oviból hazafelé jövet elmegyünk a könyvtárba. Picúr még nem volt, gondoltam nem lehet elég korán kezdeni. Kópé persze először nem akart jönni, de aztán meggyőztem milyen jó lesz, fenn a játszószőnyegen autózhat is, míg én válogatok. Na erre persze fellelkesült. Az ovitól kocsival kb 3 perc az út a könyvtárig. Az út felénél belémvillant a felismerés: TÉL VAN! Persze ez evidens, 40 cm hó esett a napokban, nem lehet nem észrevenni. Észrevettem én, de a programtervezésnél ezt a körülményt nem vettem figyelembe. Mert ott le kell vetni a kabátokat! Kópén síoverál, Picúron szintén téli hacuka. Mindez a röpke 3 perces út felénél jutott eszembe, addigra már Kópé lelkes volt, hogy könyvtárazunk. Megpendítettem, ha nem lesz közel parkolóhely, meg se állok. Parkolóhely volt, közvetlen a könyvtár mellett. Végülis a kezdeti nehézségeket gyorsan leküzdöttem a ruhatáros néni segítségével, aki a pulton ülő Picúrra ügyelt, míg én Kópét hámoztam.
A gyerekrészlegen is minden a legnagyobb rendben volt, igaz sok időm nem volt válogatni. Van ugyan egy játszórész a gyerekeknek, meg egy jó nagy asztal is, ahol színezni, rajzolni is lehet, ez Kópét le is kötötte, de Picúrt mindezek csak igen rövid ideig foglakoztatták. Hozzábújt a radiátornál a hatalmas oroszlánhoz és ekkor észrevette, hogy milyen jópofa radiátorvédő rács van az egész könyvtárban. És milyen jó hangos, ha üti. Beni megemlítette, hogy így ez nem lesz jó, itt csendben kellene lenni. Kicsit még rajzoltunk a krétákkal, Picúr ezeket megpróbálta megenni. Úgyhogy lekaptam a polcról 3 Lázár Ervin mesekönyvet. És hazaindultunk: kölcsönzés Picúrral a kezemben- egy hölgynek halaszthatatlan kérdése volt és elém tolakodott. Majdnem odanyomtam neki, hogy akkor legyen szíves ő is tartani egy kicsit egy ficánkoló 10 kg-os csomagot; öltözködés (köszönet a ruhatáros néninek); gyerekek autóba be; és indulás.
MIndezek ellenére máskor is megyünk, ha már nem lesz ennyi cucc rajtunk és addigra Picúr is nagyobb biztonsággal közlekedik kétlábon.

Kicsi zenekar

Zenei ízlésem fejlesztése és karbantartása mostanában hagy némi kívánnivalót, felnőtt szemmel biztosan. Gyerekzenéket viszont elég sokat hallgatunk. Nem mindig sikerül az éppen aktuális ünnephez, évszakhoz kapcsolódót hallgatnunk, énekelnünk (utalnék itt a pár napja történt "Süss fel nap" esetre), de azért igyekszem.
Alapítottunk egy zenekart. Olyan kicsit, hogy csak ketten voltunk benne: én és Picúr. Már gondolkoztam is, milyen PR kampánnyal, botránysorozattal tehetnénk híressé magunkat. Pl.: Csörgős Picúr titkos élete: Valóban csak egy éves?; - de aztán inkább csak a ritmushangszerekre koncentráltam. Hallgattunk egy cd-t (Jeles napok 2.), az év első felének jeles napjaihoz kapcsolódó dalok vannak rajta. Tegnapelőtt Balázs nap volt, a balázsolásról is van rajta egy ének. Nem volt kéznél gyertya, meg Picúr ezt még nem értékelné úgysem. Úgyhogy csak zenéltünk, csörögtünk-zörögtünk. Nem találtam meg minden kis hangszert. Ahogy elkezdtük a koncertet, Picúr felállt és előhozta azt a kis bohócos csörgőt, amit én nem leltem sehol. Lehet, hogy elásta, mint kiskutya a csontot, hogy majd az ínséges időben előássa egy kis zenéléshez.

Rejtvényfejtők világnapja

Igen ilyen is van. Nem is tudom elképzelni, kinek és miért jutahatott eszébe, hogy a rejtvényfejtőknek kell egy világnap. Elég magányos műfaj a rejtvényfejtés, nem hiszem, hogy klubjuk van, ahol 2 pofa sör meg 3 befejezetlen sudoku után az egyik tag felkiált: kell nekünk egy világnap, amikor ünnepeljük magunkat, mondjuk úgy, hogy rejtvényt fejtünk! Vivát-hangzik mindenhonnan, majd a vállukra emelve társukat körbe szaladnak a klubhelyiségben.
Ha ma ez van, hát ünnepeljük a rejtvényfejtőket.
Úgy döntöttem, mi találós kérdésekkel veszünk részt az egész világot izgalomban tartó rendezvénysorozatban.
Csak nagyon egyszerűeket mondtam Kópénak:

-Fehér takaró a földön, nem is szövik, az égből jön.Mi az? (a hó)

-Fent lakom az égen,
melegít a fényem,
sugárból van bajszom,
este van, ha alszom. (a nap)


- Éjjel- nappal mindig jár,
mégis csak egyhelyben áll. (az óra)

-Kereke van, mégsem kocsi,
rajta ormány, nem is kicsi.
Felszívja a porcicát,
kitisztítja a szobát. (a porszívó)

-Ha feldojuk zöld, ha leesik piros. Mi az? (dinnye) - ezt el kellett árulnom. De utána Kópé ontotta az általa kitalált találós kérdéseket:

-az égből jön és nem fehér, hanem csíkos. Mi az? (eső) ezt kétszer is elismételte, de megkért, másodjára ne találjam ki.
-kinyitjuk és bemegyünk rajta (az ajtó)
(Nekem tetszettek az ő kis találós kérdései)

Boltolunk

-Kérsz almát?
-Nem.
...
-Játsszunk boltosat?
-Igeeen!
- Hihi (magamban)

Előkészítettem a csemegepultot. Én voltam a boltos.



Sokszor játszunk boltosat, ezért a Sparban és a Tescoban is gyűjtöm a matricákat. Meg mindenhol, ahol felajánlják, hogy gyűjthetem. Jelenleg sem a minimalista kerámiakészlet, sem pedig a drágakőnek álcázott bizsura nincs szükségem, így a matricákat a boltos játékhoz kérem el. A Sparban az egyik pénztárosnak említettem is a múltkor (máskor olyan kedves), de a "játékhoz kell" kijelentésemre nagyon furcsán nézett rám. Mondhatni ellenségesen. Már majdnem megvettem inkább a minimalista készletet. Nem is egyet, rögtön kettőt, de nagy volt a sor mögöttem, nem akartam feltartani senkit, meg reménykedtem, hamar túlteszem magam a Sparkisasszony lesújtó pillantásain. És így is lett. Egész jól aludtam.
Tehát, hogy ne csináljak túl nagy kacskaringót a történetben, van matricánk is elég sok. Úgy döntöttem, ezek a matricák fognak pénzként funkcionálni, ezzel fog fizetni a vásárló (a szerepet Kópéra osztottam). Ha vesz valamit, ragasztani kell a kis füzetbe néhány matricát. Ezzel a számolást is gyakoroltuk, mert én csak megmondtam mennyi matrica ez, mennyi matrica az és neki be kellett ragasztania a fizetséget. Picúr csak nézett, hogy mi ez a nagy felfordulás már megint. De Kópé nagyvonalúan vett neki 2 szál ropit ( szálanként 1 matricáért) és az almájából is adott (4 matrica, de ebben benne van a pucolás és darabolás is). Úgyhogy ettek almát, Beni a pisztáciát is lelkesen vásárolgatta. Rám maradt viszont az összes mogyoró- Picúr még nem ehet ilyet, Kópé meg az ingyenes kóstoló után maradt a pisztáciánál. Még szerencse, hogy az én kedvencem a mogyoró. Így mindenki jól járt.

Hosszú lesz még a tél

Hosszú lesz, legalábbis a medvék biztos ezt jósolják. A néphagyomány szerint ma kijönnek a medvék a barlangjukból, ha látják az árnényukat, hosszú télre számíthatunk. Nemhiába rendeltünk extrameleg új kesztyűket a gyerekeknek a neten.


(fotó: parameter.sk)

Tegnap bunkert építettünk. Bemásztam én is Picúr járókájába. Először Kópé az új autójával volt elfoglalva, de aztán neki is megtetszett a játékunk és bemászott hozzánk. Pokrócot terítettünk a járókára és mi voltunk a kismackók. Bezsúfoltunk magunk mellé még néhény plüssmedvét és eljátszottuk, mit csinálnak a medvék, ha kibújtak a barlangból. Hol úgy játszottuk, hogy láttuk az árnyékunkat, hol meg nem. Közben mackós dalokat, mondókákat skandáltunk.

Dirmeg, dörmög a medve,
Nincsen neki jókedve.
Alhatnék, mert hideg van,
Jó lesz benn a barlangban.

Mackó mackó ugorjál, mackó mackó forogjál,
Tapsolj egyet, ugorj ki.

Dirmeg dörmög kismackó:
Málnát szedni izzasztó!
Mind befaltad kismackó?
Mind, ha egyszer nincs zacskó!

Brum-brum Brúnó, mókás medve,
Van-e neki éppen táncos kedve?
Brum-brum pajtás, szépen kérem,
Az óvoda-bálba jöjj el vélem!
Ott eljárhatsz minden táncot,
Orrodba se füznek, meglásd, láncot!
Irgum-burgum, én nem bánom,
Ezt a csoda táncot én eljárom!
Kippen-koppan, dibben-dobban,
Nosza, ha legény vagy, járjad jobban!

Iglu

(fotó:adventure.howstuffworks.com)

Nem is emlékszem, mikor esett ennyi hó utoljára. Gyerekkoromban, talán. Tegnap is havaztunk. Forró teát öntöttem a termoszainkba és irány a tér. Szánkóztunk, hógolyóztunk és apuci nekiállt, hogy iglut készítsen. Bár felmenőink közt egy eszkimó sincs (az események fényében apuci távoli rokonait azért meglátogatnám) és még jégkunyhót sem építettünk soha, nagy önbizalommal fogtunk neki a dolognak. A helyzetet kissé nehezítette, hogy Picúr még nem tud járni a sok meleg ruhában- én meg már nem bírom sokáig tartogatni + a szánkózást gyorsan megunta; Kópé csak az eredményt szerette volna látni; olyan nagy volt a hó, hogy bár én húztam volna a gyerekeket, de minduntalan felborult a szánkó- egyszer úgy, hogy Picúr arccal a hóba esett; a tea az autóban maradt; Apuci már egy szál pulóverben próbálta az iglut "tető alá hozni", miközben szakadt róla a víz; a gyerekek elkezdtek sírni 2 órás kinnlét után; Apuci kérte, foglaljuk el magunkat, míg ő befejezi a kunyhót. Nem kispályázott, akkorát akart építeni, hogy egy eszkimó család vígan ellett volna benne, vendégestül. A hó meg egyre csak esett. Na akkor én kezdeményeztem a hazautat. Apuci semmit sem szeret félbehagyni, így ez a felvetés érzékenyen érintette. De azért hazamentünk. Picúr szája már lila volt, de mosolygott, mikor beültettem a kocsiba. Kópé lelkes volt, hogy jégkunyhót építettünk (nem érdekelte, hogy félkész), én a jó meleg teámat iszogattam, míg Apuci pakolt a csomagtartóba. Eltűnt az arcáról a levertség a félbehagyott munka miatt. Ivott egy teát ő is, indította az autót majd közölte, következő alkalommal hozunk egy hólapátot, azzal könnyebben haladunk. Nem szóltam semmit, mert a gyerekeket arra tanítjuk, hogy az első kudarc után ne adják fel a próbálkozást. Csendben maradtam, pedig meglennék hókunyhó nélkül. Csendben maradtam, pedig nincs hólapátunk és nincs is rá szükségünk. Majd veszünk egyet, hogy tudjunk hókunyhót építeni. Csendben maradtam. Olyan jól esett a meleg tea.