Esténként hol mesét, hol verset olvasok Kópénak. Egyik este egy Zelk Zoltán vers került elő:
Rajzpapír
Óriási rajzpapír
a fehér hó, arra ír,
arra arjzol képeket,
ahogy rajta lépeget,
ahogy jobbra-balra megy,
ez a vidám vörösbegy.
Mellette fut a rigó,
de ha elolvad a hó,
ha megjő a kikelet,
ő rajzol majd képeket,
zöld krétával füveket,
kopasz ágra rügyeket.
Kérdeztem Kópétól, hogy érti-e, miről szól ez a vers. Határozottan kijelentette, hogy nem érti. Úgyhogy szép lassan, tagolva újra elolvastam neki. Még azt is próbáltam elmagyarázni, mi is az a metafora, miért rajzpapír a hó, mi a közös a papírban és a hóban. (Nehéz hét ez neki. Pár napja a gravitáció, most meg ez!) A Tollászkodik a tavasz kötetben találtuk ezt a verset. (Én személy szerint nagyon várom, hogy tollászkodjon már.)
A hétvégén figyeltük a hóban a nyomokat. Láttunk madárlábnyomot és a sajátjainkat is jól megvizsgáltuk.
(fotó: flickr.com)
2010. január 27., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése