Ha nincs nálunk játék

Ma a repülőtéren várakoztunk fél órát, vártuk Nagyit, aki Londonból repült haza. Picúrt otthon hagytuk Apura, mi Kópéval pedig autóztunk egyet. Megtudtam Kópétól, hogy a rádióban kétféle dolog van: zene és hír. Ha beszélnek, az hír. Elraktároztam magamban, hogy ezt az elgondolását hamarosan megcáfolom, sőt továbbmegyek, fel fogom világosítani, hogy a híradóban elhangzó dolgok sem mind hírek. De mára hagytam az ilyen mélyenszántó gondoltokat. Egyrészt, mert lázban égett, hogy mit kap a Nagyitól, másrészt, mert ma reggel játékautózás közben beszéltünk a gravitációról, ami elég sok kísérletet vont maga után- mindent ledobált, lehetőleg jó magasról, hogy tuti lefelé esik-e- egy napra elég egy mindent felkavaró új ismeret a világról. Szóval a hírekről majd máskor mesélek neki.
Amíg az autóban várakoztunk 3 dolgot játszottunk:
1. Kő, papír, olló
Kópéval ez úgy megy, hogy megvárja, én mit mondok, aztán rávágja, ami engem legyőz. Ha eltéveszti, akkor megkér, hogy a számolás után most cseréljünk, hogy ő nyerjen. Elég egyoldalú így a játék, de ő szereti. Legalább telik az idő. :)
2. Alszik a baba, vagy játszik?
Összekulcsolom a két kezem. Az egyik kezem középső ujját nem fűzöm a másik kezembe, hanem a tenyerembe rejtem. Ha kinyitom a kezem, olyan benne az ujjam, mint egy bölcsőben fekvő baba. Kópénak ki kell találnia, hogy alszik-e, vagy játszik= ha mozgatom, játszik, ha nem, alszik.
3. Az előző játékot fejlesztette tovább Kópé- nagyon örülök, mikor ő talál ki játékokat: Ugyanígy összefonta az ujjait és nekem ki kellett találnom, hogy kukacos-e a dió, vagy sem. Előtte meg is kellett szagolnom a diót. Ha kukacos volt, sikíítottam, ha nem, akkor megehettem.
Aztán szerencsére megérkezett Nagyi, meg az ajándékok is persze.